Beteg kedvencek gazdái az állatorvosnál
A minap állatorvosnál jártunk beadatni a szokott éves macska leukózis elleni védőoltást a cicánknak. Bár ivartalanított nőstényről van szó, így nem csatangol el messzire, azért hajlamos bealudni a szomszéd bokrosban és vajmi kevéssé izgatja, hogy nekünk időpontunk van az állatorvoshoz. Emiatt nem is merünk időpontot kérni, inkább kivárjuk a sorunkat.
A rendelő várójában a szokott témán morfondíroztam. Milyen higgadtak az emberek, csak az én stressz szintem van az egekben, pedig csak egy oltásra jöttünk. Mindig is csodáltam, ahogy emberek ott ücsörögnek az állataikkal és békésen várják a sorukat. Mindig azt gondolom, hogy csak én vagyok ennyire ideges. Mert hát, ha orvoshoz kell menni, akkor az ember ideges. Ennél már csak akkor idegesebb, ha nem magunkról, hanem a szerettünkről van szó, legyen az akár a kutyánk, vagy a cicánk.
Az egyetlen jó dolog az állatorvosi váróban, hogy látunk sok aranyos állatkát. Most is egy kis időre teljesen kizökkentett az aggódásból egy 7 hónapos kölyök újfundlandi. Azt hiszem, nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy miért.
Behívtak, mutatták, hogy melyik kezelőbe menjünk. Megvizsgálták a cicát. Ilyenkor is átvizsgálják, hogy rendben van e az egészsége. (fertőzéses betegségben szenvedő állatot nem célszerű oltani) Csináltattunk azért egy tesztet FIV-re („macska AIDS”) és leukózisra is, hogy biztosan nem kapta e el. Negatívak lettek az eredmények és az orvos azt mondta, hogy jó egészségben van a cica. Huhhh, kb. egy mázsás kő esett le a szívemről. Szerencsére most macsek is sokkal jobban bírta a tortúrát és nem tiltakozott foggal-körömmel az őt ért attrotcitások ellen, mint legutóbbi alkalommal. Már csak azon igyekezett, hogy visszasomfordáljon a biztonságos fészkébe, az állathordozóba.
Közben áthívták az orvost a szomszéd kezelőbe egy másik esethez, így várnunk kellett, hogy az oltást is megkapja.
Sokkal nyugodtabb voltam. Egy idő után feltűnt, hogy az egyik hölgy, aki egy kutyával jött, folyamatosan bombázza a fiatal gyakornokot kérdésekkel. Mennyi idő, míg elkészül a laborvizsgálat? Mikor jön az orvos, mit csinál? (a vizsgálatok eredményét elemezte) Mennyit kell várni? Amikor épp nem kérdez, méltatlankodik, hogy mi tart ennyi ideig. A gyakornok türelmesen, nyugodtan és megértően válaszolgatott a hölgy kérdéseire. Belegondoltam, hogy mennyire ideges lehet és mennyire aggódik a kutyájáért. Aztán egy időre elcsendesedett az előtér, megérkezett az orvos a leletekkel. Remélem jó híreket hozott neki.
Tovább várva, egyszer csak furcsa, lihegésszerű hangot hallok az előtérből. Kíváncsivá tett a dolog, nem álltam meg, hogy ne nézzek ki. Egy másik gazda állt az előtérben légszomjjal és pánikrohamszerű tünetekkel küszködve. Egy pillanatra még álltam ott, azon gondolkodtam, hogy odalépjek e, tudok e segíteni neki megnyugodni. Aztán rájöttem, hogy a legnagyobb segítség, ha magára hagyom és visszamentem a kezelőbe.
Beteg kutya, beteg cica = traumás gazdi
Ez a tapasztalat világossá tette számomra, hogy nem csak én vagyok ideges, ha állatorvosról van szó. Amikor beteg az állatunk, traumán megyünk át. Megvisel minket. Mégsem tapasztaltam, hogy erről beszélnének az emberek, legfeljebb a közvetlen környezetükkel. Nem találkozom ezzel a témával foglalkozó cikkekkel az interneten, sem a közösségi médiában.
Ha beteg van a környezetünkben, akiről gondoskodnunk kell, az igen megviseli az embert lelkileg, idegileg és elég sok figyelmet és időt emészthet föl. Ez újabb probléma, mert valahogy ezt is meg kell oldanunk, hogy legyen elég idő és energia. Amíg, ha emberről van szó, könnyebb megmagyarázni, de az már közel sem biztos, hogy olyan megértésre talál, ha azt mondjuk a munkahelyünkön, hogy én most kiveszek fél nap szabit, mert beteg a kutyám, cicám, és orvoshoz kell vinni. Vagy megkérem a főnökömet, hogy otthonról dolgozhassak. Emiatt a helyzet még nehezebb.
Ha otthon tudunk maradni az állattal, akkor az embernek kényszere van állandóan azon törni a fejét, hogy mit tehetne még. Tehetetlenségében akár 2 percenként ránéz, hogy mit csinál, most épp hogy van, nem lett e rosszabbul. Aztán meg azon töri magát, hogy ezt nem kellene csinálnia, mert nem tud pihenni az állat és, hogy meggyógyuljon, a nyugodt pihenésre biztosan szüksége van.
Pár nap, 1 hét és padlón vagyunk, ha nem javul az állapota. Az idegeink jócskán megtépázva, és kikészülve, még ha nem is valljuk be.
Beteg kutya, beteg cica - mit tehetünk ilyen helyzetekben?
Nem vagyok pszichológus, így legfeljebb csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni, ami nekem segít.
- Megpróbálok a munkára és a teendőkre is fókuszálni, hogy ne ez töltse be minden gondolatomat.
- Beszélgetek a hozzám közelállókkal erről a témáról és másról is. A mások iránti figyelem eltereli valamennyire a gondolataimat.
- Ebben az idegállapotban nekem a könnyebb fizikai aktivitások jobban mennek, mint a szellemi aktivitás. Csillog-villog is ilyenkor a lakás.
- Amikor sok gondozást igényel a beteg kutya, vagy cica, például gyakran kell etetni, itatni, gyógyszert beadni, nyugtalan és sokszor kell ránézni, megosztjuk, egyik nap főként egyikünk, másik nap másikunk törődik elsősorban az állattal.
- Nagyon nagy feltöltődést jelent még egy pár órás kikapcsolódás is, akár egy mozi. Ezért ilyen életperiódusban kiemelten figyelek rá, hogy legyen kikapcsolódás mind nekem, de arra is, hogy az érintett családtagjaimnak is.
Ugyanis, ha az állat beteg, nekünk helyt kell állnunk, toppon kell lennünk. Nem segítünk azzal, ha kiborulunk, idegesek vagyunk. Az állatok nagy része ezt megérzi, tudja, és hat rá. A fókusz is elmehet. Fontos, ha rosszul is végződik a történet, minél több szeretet és odafigyelést adjak. Nem szeretném utólag azt gondolni, hogy bár nem segíthettem rajta, de jobban éreztethettem volna vele mennyire szeretem.
Kívánom mindenkinek, aki ilyen helyzetbe kerül, hogy ki tudjon tartani és ne veszítse el a kapcsolatot a legfontosabb dologgal, a szeretettel, amit a kedvenceink iránt érzünk.
